"Okos" - TV Amit a kereskedők nem mondanak el...

Megjelent. 2016-12-21 Százhalombattai hírtükör 

Közelednek az ünnepek, és mint mindig, a karácsonyi eladási listák élén idén is várhatóan a tévé lesz az egyik legnépszerűbb. De, melyik?

Mióta eltűntek a "puttonyok" a tévék hátuljáról, örök dilemma, hogy milyen készüléket vásároljunk. Elmúltak azok az LCD-s idők, amikor még nagyon lusta volt a folyadékkristályos kijelző, és rettenetes volt a színtartománya. Ma is folyadékkristály dolgozik benne, csak a háttérvilágítás változott ledre. Ezért hívjuk ledes tévének. Megkülönböztetjük a ledtévét és a ledes tévét. A ledtévé az Oled technológián alapszik, minden képpontot egy led jelenít meg, egyelőre rettentő drágák ezek a készülékek.

Az elérhető árú kategóriában megfelelő élményt fog nyújtani egy ledes készülék. Megfelelő a képfrissítése, ami a képernyőn megjelenő gyors mozgásoknál mutatkozik meg. A színátmenetek is optimálisak lesznek, ha finomhangoljuk a készülék képi, megjelenítő részét. Az alapbeállítások szinte egyik készüléken sem megfelelőek, hiszen minden helyiségnek mások a fényviszonyai és a kelvin foka. A hozzá nem értők nyugodtan próbálkozzanak a menüben a "kép beállítását" választva és menjenek végig a lehetőségeken. A tévé képi finomhangolásánál célszerű stúdióműsort nézni, és kizárólag HD minőségben. Erre talán a legalkalmasabb az MTV vagy az RTL adásai. Csínján kell bánni az élességgel, mert ha nagyon megnöveljük, élvezhetetlen lesz a kép. A beállítás nem lesz megfelelő minden csatornára, hiszen analóg adások is vannak, azoknak a minősége pedig kívánni valót hagy maga után. Ezért fontos a zajszűrés mikéntje. 



Ha valaki előnyben részesíti a normál HD műsorokat, annak a zaj szűrésével nem kell foglalkozni, célszerű a legkisebbre kapcsolni vagy teljesen lekapcsolni. Ha valaki sok analóg adást néz, annak viszont engedélyezni kell az Mpeg zajszűrést, amelynek a mértékét az igényének megfelelően állítsa be. De vigyázat! Az Mpeg zajszűréstől nagyon furcsa lesz hd-ben a kép, majdnem olyan, mintha nagyon régi LCD tévénk lenne.4k vagy HD? Itt tényleg az a kérdés, hogy mire szeretnénk használni! Aki a youtubról töltene le a pár tucat látványos, hatalmas felbontású 4K filmekből vagy rendelkeznek nagy felbontást adó lejátszóval, azoknak tökéletes a 4k. Aki azonban csak egyszerűen tévének vásárolja a készüléket, annak ablakon kidobott pénz a sokszor több tízezerrel többe kerülő 4K-s megjelenítő eszköz. Nem kell félni a HD-től, nem elavult technológia! A full HD sugárzás 1080-ban történik, amely a valóságban maximum 1980x1080 pixel (pár pixel híján 2K), a 4K-át nem mostanában fogják bevezetni, mert a Full HD (2K) és a 4K között négyszeres a különbség a megjelenítés felületében. A 4K felbontást eredetileg a mozik számára hozták létre. Egy 4K felbontású megjelenítőn egy Full HD adás negyede a képernyőnek. Hogy mégis teljes képernyőn láthatjuk, azt elektronika interpolálja, azaz rendereli fel valós időben a kép teljes méretére. Magyarul az már nem teljes HD, hiszen egy szoftver belenyúlt. Aki a tévéműsort szeretné élvezni, annak nem biztos, hogy be kell fektetnie egy 4K-ás tévébe.





Vajon mekkora legyen a tévé? A túl kicsiknek nem olyan jó a minősége a felbontásból adódóan, ha túl nagy, akkor pedig az arcunkba lógnak a pixelek. Panellakásban talán a legideálisabb a 100-110 centiméteres képátló, de minden gyártó feltünteti, hogy milyen távolságból élvezhető a kép. Ezt komolyan kell venni, mert nagy varázslat nincs benne! Hiába akarunk hatalmas képernyőt, ha az ajánlott távolságon belül vagyunk, messze nem lesz olyan a kép, mint amilyenre vágyunk. Ha a vásárláskor nem jutunk információhoz az ajánlott távolságot illetően, akkor nem biztos, hogy jó döntést tudunk hozni.


A másik sarkalatos pont a smart funkciók kérdése. Ezektől lesz valóban "okos" a tévé. A smart tartalmazza többek közt az internetezés lehetőségét és a különféle megosztási lehetőségeket tévénként változó mennyiségű és minőségű szoftverekkel. Amire célszerű odafigyelni, hogy ha netezni szeretnénk, akkor kissé nehézkes egy távirányítóval, még ha extraként egy mutató eszközt is vettünk. Ebben az esetben ajánlott megvizsgálni, hogy mennyire kompatibilis a készülék a mobillal, táblával, vagy bármilyen számítógéppel. Nagyon egyszerű egy alkalmazást (Android) a tévéhez letölteni telefonunkra. Ezután telefonunkkal a wi-fi-n keresztül látványosan irányítani tudjuk a tévét. Jól gondoljuk meg, mire van szükségünk majd a tévé használatakor, mert a fölösleges és ki nem használható tudás a zsebünk rovására megy.

Okostelefon - Melyiket szeressük?

Megjelent: 2017-01-17 Százhalombattai hírtükör

Az okostévé után (előző írásunk) nézzük a legközkedveltebb hétköznapi eszközt, az okostelefont! Három fajta telefont különböztetünk meg a készülékeken futó operációs rendszerek alapján: Windows alapú (ablakos embléma), Iphone (almás embléma), Android-os (robot embléma). Az ablakos és az Android-os rendszer több különböző gyártó által fejlesztett készüléken fut. Az almás kizárólag egy készülék sorozata. Ugyanaz a készülék gyártója, mint a rajta futó rendszeré, ami kifejezetten optimális teljesítményt tesz lehetővé. Az Iphone stabil és gyors, de csak felső kategóriás kiadásai vannak, ezért rettentő drága.

Az ablakos (Windows alapú) rendszer a legkisebb piaci szegmenst produkálja, nagyon kevés telefonon fut. Az almás és ablakos rendszer működése rendesen behatárolható, ezért aki kicsit tágabb felhasználási területet szeretne, Androidos eszközt választ. Az Android rendszer ma szinte teljesen lefedi a mobilpiacot, az európai telefonok legalább 80 százaléka ilyennel működik. Az operációs rendszerrel szinte mindent megtehetünk a speciális vállalati vpn-es csatlakozáson keresztül a leghétköznapid felhasználási területekig. Programok (app-ok) százezrei állnak rendelkezésre, hogy változtassunk a telefonon, és valóban okosnak tűnjön. De épp ez az, amely hátránya is: töméntelen vírus található erre az operációs rendszerre is. Sokszor előfordul, hogy a vírusos telefon megfertőzi a számítógépet, amire kötik. Nélkülözhetetlen a telefon vírusvédelme, ugyanúgy, mint egy hagyományos Windows-os számítógépen. Azon kívül minden egyes app telepítése a készülékre azt feltételezi, hogy az app vagy valamely modulja (processz) futni fog a háttérben. A felhasználók úgy védekeznek ez ellen, hogy takarító szoftvereket telepítenek a készülékre, de ezeknek a szoftvereknek a működése (jelentős mennyiségben) felboríthatja az operációs rendszer működését.



Amikor elindítunk, majd leállítunk egy programot az eszközön, az valójában megnyitva marad a háttérben, hogy a rendszer kisebb energiát használjon fel az újbóli indításkor. Ha egy takarító szoftver minduntalan leállítja ezeket, akkor gyakorlatilag több energiát fog elhasználni a készülék, mert minden alkalommal be kell töltenie. Ennek ellenére fontos leállítani, kontrollálni az app-okat, mert sok közöttük a háttérben fölöslegesen fut, így megnő az amúgy is véges (akkumulátorkapacitástól függő) energiafelhasználás. Úgyhogy, csínján a buheráló szoftverekkel! Célszerű a telefont naponta újraindítani, amit automatizálni is tudunk. Ezáltal mindig az alapprogramokat tölti be, mintha nagytakarítást végeznénk.


A szoftver után térjünk át a "vasra", vagyis magára a készülékre! Nagyon sok gyártó létezik a hagyományos régi telefongyártóktól kezdődően a számítógépgyártókon keresztül a mára már befutott kínai előállítókig. Gondoljunk bele, hogy az okostelefonok valójában már számítógépek, ezért úgy gondolom, olyan márkát ajánlott választani, amely már bizonyított a számítógépek piacán. A kijelző, a belső teljesítmény és tárolókapacitás, amely alapvetően meghatározza egy készülék árát. Fontos emellett a fényképezés minősége is. A kijelző optimális mérete talán az 5 colos képátmérő. Ennél jóval kisebb kémernyő nem lehet olyan részletgazdag, hogy elég kényelmes legyen a használata. A jóval nagyobb méretű pedig a hordozhatóság és kezelhetőség szempontjából nem elég komfortos.


Többfajta kijelző létezik, de most csak a két legelterjedtebbről tennék említést. Az egyik az IPS, a másik a TFT. Ha a leírásban nem találjuk az IPS jelölést, akkor az automatikusan TFT kijelző lehet. A különbségük színben, fényerőben látható. Mindenki használta már telefonját tűző napon, amely az IPS esetében nem okoz gondot, a hagyományos TFT estében viszont ilyenkor nehézkesen láthatjuk a képernyőt. Az IPS színei sokkal szebbek, legfőképpen a feketében látszik a különbség.



A kijelző felbontása csak abban az esetben fontos, ha ezeken a kis eszközökön precíz, mindennapi munkát szeretnénk végezni. Máskülönben enyhe túlzás hd-t emlegetni, a hd-t a tévén élvezzük, ne egy tenyér méretű kijelzőn! Lehet sokmagos, nagy teljesítményű processzorral szerelten kapni jó drága készüléket, de igazából egy sima négymagos processzoron tökéletesen elketyeg a rendszer. Előfordul, hogy a készülék leírásban nem tüntetik fel a memória mennyiségét, csak a belső tárkapacitást. Ez két különböző dolog. A memória az, amiben az operációs rendszer működik, a belső tárhely pedig az, amire letölthetünk, vagy amire fotózunk. A memória minimálisan 1-2 GB-os lehet. Ez alatt nem érdemes választani, mert nem lesz zökkenőmentes a használat. Négymagos processzorral és 1-2 GB memóriával szó szerint a lakás központi szórakoztató eszköze lehet a telefonunk. Egyebek között tudunk vele tévét irányítani, az asztali gépről vagy notebookunkról megnyithatunk vele dokumentumokat, képeket, filmeket, vagy akár kültéri GPS-ként is üzemelhet. A felhasználás területét nem sorolnám fel, mert akkora.  


Az okostelefonokon hatalmas felbontásban, egyre kevesebb fényben, egyre jobb képek készülnek, de mindezt csak a felső kategóriás készülékek tudják. Ha szeretnénk a fotókat másra is használni, mint a kijelzőn nézegetni, és szánunk 100-200 ezer forintot a telefonra, még mindig a fényképezőgép a nyerő. A mai átlagtelefon nem nyújtja azt a minőséget, ami lehetővé tenne egy papírképet, urambocsá A/4-es méretben. Ha megvizsgáljuk egy felső kategóriás telefonkészülék tudását, lehet, hogy jobban megéri egy optimális teljesítménnyel rendelkező, elérhető árú telefont és egy kompakt digitális fényképezőgépet vásárolni, mert jóval olcsóban jövünk ki..

Internet - Mindenki használja. Mindenki ismeri? 

Megjelent: 2017-02-17 Százhalombattai hírtükör

 Az internet szerverek hálózata. Annak idején katonai célra hozták létre az Egyesült Államokban. A katonai felhasználás segítésére hamar csatlakoztak egyetemek is. Ettől kezdve egyenessé vált a fejlődés útja. A két dolog, amit az egyetemek hozzátettek, forradalmasította az internet használatát. Az egyik a kapcsolatteremtés lehetősége, az email, magyarul elektronikus levél, a másik a tájékoztatás lehetősége, a weboldal.

A világ első elektronikus levelének a tartalma a QWERTY karakterlánc volt. Az amerikai billentyűn ezek egymás melletti karakterek. A mostani internet összehasonlíthatatlan működési teljesítménnyel rendelkezik az akkorihoz viszonyítva: betárcsázós net 1-5Kbit/sec, Linux rendszerrel akár 12Kbit/sec, versus néhol 1000Mbit/sec jelenlegi sebesség. Hálózatban nem 1024 a szorzó, mint a számítástechnikában, hanem 1000, vagyis ha átlag 3Kbit/sec-mal számolunk, akkor 333 333,33 a sebesség szorzója. A mikroprocesszorok teljesítménye Moore törvénye alapján (’60-as években az Intel igazgatója volt, ő "jósolta meg" a számítástechnika fejlődési ütemét) 18 havonta duplázódik, amely állítás hozzávetőlegesen azóta is tartja magát.


A gyors informatikai támogatás pedig lehetővé tette az egyre nagyobb sávszélességet. Mi, felhasználók klienseket használunk. Kliens rendszerek a különböző Windows, Linux és Machintos asztali operációs rendszerek (asztali pc-k illetve notebookok) és a telefonok, tévék, tabletek is. Ezekkel a rendszerekkel érjük el a szervereket. A szerver operációs rendszerek túlnyomó része valamelyik Linux.


A szerverekre töltjük fel a weboldalakat. A weboldalakat internetböngészőkkel tudjuk megnézni. A legközismertebb és legtöbbet használt a Google gyártmányú Chrome, valamint a Mozilla Firefox. Ezek mellett van még több tucat féle. Itt fontos megjegyeznem egy felhasználói hibát. Nem mindegy, hogy lassú a net vagy lassú a számítógép, ezt gyakran összekeverik. Ha lassú a böngésző, érdemes a gépről más alkalmazást elindítani, olyat, aminek a nethez semmi köze, pl. egy szövegszerkesztőt. Ha az alkalmazás is lassú, akkor nem a nettel van a gond, ha viszont a gépen futó alkalmazás megfelelő sebességű és csak a böngészőnk lassú, akkor nagy eséllyel a nettel van a gond. 



.Azért tanácsolom ezt a módszert az amatőr felhasználóknak, mert megkönnyíti a szakemberek munkáját, egyértelműsíti, hogy szolgáltatói vagy számítógéphibáról van szó.

A gyors netet könnyű megszokni. Ha lassul, akkor műszaki hibára, vírusra vagy programhibára gyanakodhatunk. Úgy gondolom, hagyjuk hozzáértőre a megoldást, de a vírusokkal nekünk is foglalkoznunk kell. Nem is vírusokról, inkább károkozókról beszélnék. Windows rendszerekre több százmillió létezik, és Android-ra (telefon) is napról napra nő a mennyiségük. Ezeknek az operációs rendszereknek a gyártói nem tudják hathatósan megoldani a rendszerük védelmét, ezért arról nekünk kell gondoskodnunk, akár szakember segítségével. A károkozókat két fő csoportba soroljuk. Az elsőbe a közismertebb vírusok tartoznak, a másikba a rootkitek. Utóbbiakat a működésük alapján parazita programoknak nevezném. Akár a biológiában, a vírus egy fájlba (sejtbe) is be tud épülni, hogy módosítsa azt, a parazita jellegű alkalmazások pedig élősködnek a rendszeren. Mi, felhasználók felelünk ezeknek a károkozóknak a gépünkre kerüléséért.

Fantasztikus dolog az internet, de csak óvatos használat mellett. Legyünk résen, legyünk egészségesen gyanakvók! Amikor megnézünk egy weboldalt, sok információ jut a szerverre rólunk, a gépünkről, de semmi személyes nincs közte. Jellemző eset: "Ön nyert az email címét sorsoltuk!" Nem véletlenül írtam hibásan. Az automata fordítók ugyanis nem tökéletesek.


Más: a felnyíló weboldalban rendőrségi felhívás található, amely jogszabálysértésre figyelmeztet és büntetés befizetését kéri. A jogszabály felsorolásában hibákat találhatunk, talán nincs is olyan osztály a rendőrségen, amelyre a szöveg hivatkozik. A nyelvtani hibáknál is gyanúsabb, hogy a kilátásba helyezett büntetést utalni kell egy Magyarországon kevéssé ismert formában. Se határozat, se bírói végzés se az államkincstári bankszámla száma, semmi sem felel meg a bevett államigazgatási eljárásnak. Arról nem is beszélve, hogy a rendőrségnek Magyarországon nincs online joga. Ennek ellenére egyik ügyfelem 75 ezer forintot fizetett ki egy ilyen felszólításra.

Nagyon sokfajta szélhámosság létezik, és mindig újabbakkal találkozunk. Megemlíteném a mostanában sok kárt okozó zsaroló vírusokat is.



 A nem megfelelő védelem vagy figyelmetlenség miatt letöltött vírus a gépen található összes képet, dokumentumot átkódolja, titkosítja, elzárja a felhasználó elől, majd közli, hogy mindent visszaállít, ha fizetünk. Azonban eszünkbe se jusson utalni, mert nem fogják visszaadni adatainkat. Ez a fajta károkozó főként mailben terjed. Vírusvédelem és rendszeres biztonsági mentés a megoldás.


Gyanakodhatunk akkor is, ha a következő szöveg ugrik fel: "Az ön számítógépe veszélyben van!" Honnan is tudná ezt az adott weboldal? "A számítógépét gyorsabbá teheti!" Bármelyikre is kattintunk, valószínűleg vírust vagy rootkitet töltünk le.


Régebben könnyen kialakultak az úgynevezett zombigépek. A megfertőzött operációs rendszerek használhatatlanná lassultak. A támadó használta a számítógépet saját rossz szándékai szerint, a felhasználó pedig csak annyit tapasztalt, hogy rettentő lassú, gyakorlatilag használhatatlan a gépe. A támadás jelenleg is hasonlóan történik, de a megnőtt számítási sebességnek és az agyafúrt programozásnak köszönhetően a felhasználó nem veszi észre a lassulást.


Felmerül a kérdés: no és akkor mi van? Elég gyors a gépem, engem nem zavar! Fontos az identitásunk és az adataink biztonsága. A mobilos alkalmazások például rettentő sok információt kérnek tőlünk, ha tudomásul vesszük, ha nem. Az identitásunk sérülékeny, határai már-már elmosódnak a közösségi médiák használatával. Mindenkinek szuverén joga, mennyit enged magáról tudni az alkalmazásoknak, programoknak, cégeknek, de ha rosszindulatú adathalász-alkalmazással találkozunk, akkor az adataink rossz kezekbe kerülnek, akár e-bankos jelszavunkhoz is hozzájuthatnak.


Fontosnak kell tartanunk a közösség védelmét is. Ha lehetővé tesszük, hogy rossz szándékú programok használják az eszközeinket, akaratlanul is elősegítjük, hogy a károkozók más eszközökhöz is hozzáférkőzzenek. Lehet, hogy épp a mi megfertőzött gépünkön fut az a levelező szerver, amely a világhálót bombázza kéretlen fertőzött levelekkel, vagy onnan indulnak támadások a címlista alapján ismerőseink gépeire. Kis figyelemmel megóvhatjuk adatainkat és ezzel másoknak is segítünk!

A slágertémát ezúttal is a járatlanabbak számára szeretnénk körül járni. Mit is jelent, hogy drón? Pilóta nélküli repülő szerkezet, amelyet először katonai célokra fejlesztettek ki. A köznyelvben drón alatt kisebb-nagyobb, főként négyrotoros eszközre gondolunk. A valóságban rettentő tág fogalom, mert a katonai drónok nagy része repülő és nem forgószárnyas, vagyis helikopter. Az elérhető fajtákat a polgári felhasználásból - amatőr és profi modellezésből - és a kisebb katonai forgószárnyas eszközökből gyúrták össze.

A köznapi drónok legközelebbi rokona a helikopter, amellyel mozgásban és irányításban is megegyeznek. A helikopterek legfőképp egy fő- és egy kisebb (farok)rotorból állnak. A főrotor sebességével és a rotorlapátok dőlésszögével vezéreljük a jármű magasságát és sebességét. A rotorlapátok dőlésszögének állításával tudjuk előre, hátra vagy oldalra bólintani a járművet. A farok-rotor tartja irányban. Ennek a dőlésszöge befolyásolja, hogy jobbra, avagy balra fordul a jármű orra. A helikoptermodellek ugyanígy működnek. Az irányítás szemszögéből beszélhetünk négy- és hatcsatornás helikoptermodellekről. A négycsatornás irányítása megegyezik az igaziéval. 1. csatorna: főrotor kollektív gáz, 2. csatorna: bólintás előre-hátra, 3. csatorna: bólintás balra-jobbra (csűrő), 4. csatorna farokrotor, vízszintes vezérsík iránya. A hatcsatornás modell viszont már műrepülő. Főrotorral lefele is olyan manőverekre képes, mint rendes állásban. 

Az igazi helikoptereknek van egy nagyon szűk fajtája, a koaxiális helikopterek. 

Fő különbség a többihez képest, hogy nincs farokrotorjuk, viszont két főrotorjuk van, amelyek egymással ellentétes irányban forognak, így tudják a járművet irányban tartani. Ez a fajta elrendezés létezik játékokban is. 

Nagyon stabil lebegést biztosít, de háromcsatornás lévén nehezebb irányítani. Biztosan mindenki látott már, ha máshol nem, filmen, tandem helikoptert. Ezek is két főrotorral rendelkeznek, de míg a koaxiálisok rotorjai egymás alatt helyezkednek el, a tandemeké egymás mögött, és azoknál sincs szükség farokrotorra. Az utóbbi működése és irányítása felel meg a drónokénak.


A drónokban általában négy – de 6-8 is lehet - főrotor egymással ellentétes forgásiránnyal stabil lebegést biztosít, de miért is nehéz irányítani egy helikoptert vagy egy drónt? Azért, mert – sajnos -nem ülhetünk bele. Amikor a farokrész felénk néz, a jármű egyirányban áll velünk, azaz előre van az előre és hátra a hátra, de ha velünk szemben lebegtetjük, akkor felcserélődnek az irányok, méghozzá oldalra is. A gyakorlatlan "pilóták" könnyen elvesztik a fonalat. A drónok irányítását nehéz megtanulni, de korántsem lehetetlen. Érdemes modellszimulátor-programmal begyakorolni a mozgásokat, különben előfordulhat, hogy csak előre és hátra fogunk tudni mozogni a drónnal és gyakran használhatjuk a "gyere haza" gombot, vagyis az automatalandolást.



A drónok jelenlegi teljesítménye az akkumulátorok rohamos fejlődésének köszönhető. 

Csak Lítium-polimer akkumulátorral lehet üzemeltetni őket, amelyet hihetetlenül jó áramleadás jellemez. Az akkumulátor kapacitásától és a drón súlyától függ, hogy a drón mennyi ideig tud a levegőben maradni. 

A Lítium-polimer akkumulátor hátránya a gyúlékonysága és a robbanásveszélyessége. A több cellás akkumulátorokat csak kiegyensúlyozottan szabad tölteni, különben nagyon hamar elveszítik a névleges kapacitásukat és tönkre mennek.

Ugyanez történik akkor is, ha teljesen lemerítjük őket. Ha pedig túlkalibrálják az engedélyezett töltési feszültséget, amely készülékenként változó, akkor felpúposodnak és fel is robbanhatnak töltés közben. Célszerű a gyári helyett egy komoly, processzorral vezérelt töltőt venni, hogy balesetmentessen, sokáig élvezhessük a repülést.


Reptetéskor természetesen figyelembe kell venni a modellreptetés általános szabályait, hogy senkiben és semmiben se tegyünk kárt. Nem tértem ki azokra a paraméterekre, amelyek meghatározzák egy drón tudását és értékét, mert úgy gondolom, a modell reptetése itt kezdődik, majd csak utána jön a többi - giroszkóp, szervo, kamera, gimbal.

Most az egyik legdivatosabb témáról írtam! Három részre osztottam. Az első rész a technikával, a második a fényképezés alapjával és a harmadik a fotózás stílusával fog foglalkozni. Nagyon régen fényképezem, már a filmes (mikor még negatívra fotóztunk) időszakban is aktívan dolgoztam. Végzett fényképészként tanítom is. Volt szerencsém iskoláskorú gyermekeknek szakmailag oktatási tematikát összeállítani, ami az adott pályázaton alkalmazásra is került. Az utóbbi években felnőtteknek tartok tanfolyamokat, előadásokat. Előzetesként azért írom magamról ezeket, mert a saját tapasztalatom és tudásom alapján írom és írtam a cikkeket. De ez a fajta megjelenés nagyon behatárolja a mennyiségi tájékoztatást ezért mindig az adott témának csak a felszínét kapargattam-kapargatom meg kifejezetten amatőrök részére.

De lássuk az általam és sokak számára olyan nagyra becsült „technikai sportot”! Azért hívom, így mert alapból technikával dolgozunk. Az alkotás vágya mindig benne volt az emberben, légyen az fiatal vagy idősebb korosztály, de a digitális fényképezés elterjedésével soha nem vált ennyire egyszerűvé az alkotás, mint ahogy manapság. Készítettem egy grafikát, ami a fejlécben a cím felett van. Ez egy kis magyarázatra szorul: régi negatívhoz viszonyítottam rajta a mostani digitális képérzékelőket. Régen negatívra fotóztunk, ma különböző méretű képérzékelőkkel rögzítjük a képeket memória kártyákon. A régi kisfilmes negatív (voltak és vannak jóval nagyobbak is) képkocka mérete 24x36mm, ezt a szaknyelv Full frame-nek hívja. Durva fordításban teljes keretet jelent, de inkább mondjuk teljes képkockának. Ennél nagyobb képérzékelők is vannak, de azokat házi felhasználásra nem is említjük, mert horribilis az áruk, és otthonra céltalan is lenne. A Full frame-es képérzékelő sem az a kategória, amit otthonra szoktak venni, ez és a következő kategóriát mondhatjuk már profi munkára is alkalmas eszközöknek. A következő az APS-C méret (a régi APS filmek alapján, ez volt az egyetlen, amin már digitális információ is elhelyezhető volt az analóg képek mellé) jól látszik mennyivel kisebb a képérzékelő a Full frame-hez viszonyítva ennek két fajtája is van a három fő gyártóval jelöltem a méretüknek megfelelően. Érdekesség: a grafikán elhelyeztem méretarányosan az egyik fényképezőgépem APS-C szenzorának makró fotóját (saját kezű, mint az eddigi minden kép), szaggatott vonallal jeleztem az aktív területet. 



Ezután a 4/3, azaz négyharmados vagy Milc rendszer jön. Ez csak egy picivel kisebb az előtte lévőtől. Majd jön a kompakt fényképező gép és a legapróbb képérzékelővel a telefonok rendelkeznek. Mostanra a cégek rájöttek, hogy nem minden a pixelek száma, és végre, vége a „pixel háborúnak”, több hangsúlyt kap mostanra a képérzékelő minősége. Egy minőségi kis pixel (pixel: képpontok száma a képérzékelőn) számú érzékelővel (pl.. alacsony képzaj) szebb kép készül, mint egy hatalmas pixel számú kevésbé jó képérzékelővel. Minél nagyobb a képérzékelő mérete annál jobb, minőségibb fotót tudunk készíteni!

Az APS-C és e fölötti kategóriák képérzékelőit tükörreflexes gépekbe szokták beépíteni. Teljesen analóg a kereső, amit látunk, a tükör segítségével a keresőben az kerül a képérzékelőre is. Exponáláskor a tükör felcsapódik akár a másodperc nyolcezredével és így válik szabaddá az út a fénynek, a képérzékelőhöz, ami a tükör mögött van. A gép részei: gépváz, objektív és vaku. A tükörreflexes gépeket az angol elnevezésük rövidítése alapján SLR ill. DSLR (mivel digitális) nevezzük. Az SLR gépek cserélhető objektíves eszközök. Az objektíveket megkülönböztetjük gyújtótávolságuk és fényerejük alapján. Minél nagyobb az objektív fényereje (minél kisebb szám jelöli, annál nagyobb a fényérzékenység) annál kevesebb fényre van szüksége. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy ha fényképezésről beszélünk, akkor ki hangsúlyozom, hogy „fényt képezünk”. Fény nélkül nincs fotózás! Lehet élni a fény lehetőségével, de egy profi létre hozza azt, ha nem elegendő, ezért szükséges a vaku! Ezekre a gépekre úgynevezett rendszer vakukat lehet szerelni. Nem mindegyik tartalmaz beépített vakut, de nem csak ezért van lehetőség rendszer vaku szerelésére, hanem mert igazán az tud elég fényt adni általános felhasználásra. Egy vaku mindig csak egy adott márkához való, keverni nem szabad, mert meghibásodás lehet belőle. A fényképező fénymérése és az adott beállítások alapján sül ki a vaku, amit a gép váz és a vaku processzora kommunikál le (TTL vezérlés). 

A négyharmados rendszerek az előző APS-C-től nem csak képérzékelő méretében, de a tükör hiánya miatt, a gépváz méretében is különbözik. Sokkal kisebb, kompaktabb. De nem kell lebecsülni, mert amíg az SLR gépekhez minden drága, addig a kisebb méretek miatt ezek alkatrészei olcsóbbak, de ugyan olyan cserélhető objektíves rendszerek. Talán ez az ideális kategória a komoly képeket fotózni szerető, lelkes amatőröknek!




A következő kategória a kompakt fényképező gépek csoportja. Normál kompakt, bridge és ultra zoom-os kategóriák vannak. Ezek azok a gépek, amiket a filmes időszakban az emberek 90 százaléka használt. Most is ezekből fogy a legtöbb. Amíg az előző kategóriákhoz főleg az SLR gépekhez szakértelem szükséges, hogy kihasználhassuk a gép adottságait, addig ezekhez a kompakt gépekhez ez nem szükséges. Előképzés nélkül bárki tudja könnyedén használni. A normál kompakt gépek felépítése is kompakt, a szó szoros értelemben. A gépvázba van beépítve minden, a zoom objektív és a vaku is. A zoom objektív irányítása elektronikusan történik gombok segítségével. A beépített vaku hatótávolsága kicsi. Az ultra zoom-os gépek hihetetlenül nagy zoom tartománnyal rendelkeznek. SLR és négyharmados rendszereknél kész vagyon egy olyan objektív, ami az ultra zoom-os gépeknél egy picivel drágítja a gép árát. A bridge (magyarul híd) ezeknek az egyvelege, csupán attól különbözik, hogy az objektív minősége sokkal jobb, mert nagyobb a lencsék átmérője. Sajnos manapság egyre kevesebb az ilyen gép. A kategória elnevezését az egyetlen filmes bridge gép után az Olympus IS Bridge kamera széria után kapta. Egy ultra zoom-os bridge kamera fantasztikusa képeket tud manapság produkálni. Azoknak, akik nem szeretnének vagyonokat költeni felszerelésre és mégis a hordozhatóság és a kompaktság az előny, ideális megoldás lenne.

A legutolsó kategória a telefonok. Állandó vita tárgya szokott lenni az amatőr felhasználásban. Ezzel a kategóriával nem szoktunk komolyan foglalkozni, mert annyira apró a képérzékelő, hogy összehasonlíthatatlan nagyon sokszor más kategóriákkal. Ha mégis lehetséges minőségi összehasonlítás az a telefon annyira abszurdul drágább bármelyik kompakt megoldásnál, hogy fotózásra gazdaságilag nem ajánljuk. A picurka képérzékelő az apró objektívvel és vakuval sok lehetőséget nem ad. A jobb, azaz drágább eszközökben speciális szoftverek dolgoznak, amik nélkül nem tudnának olyan felvételeket készíteni, ami elfogadható lenne. Ezekre az egyik előző cikkben már kitértem (http://www.hirtukor.hu/bel.php?ssz=30074). 

A digitális kijelzőkön szinte minden jól mutat, de amint papírra szeretnénk alkalmazni, elég rendesen látszik a különbség az átlag telefon és egy átlag kompakt fényképezőgép között, természetesen a fényképező javára. Talán a minőségi fotózás minimumán azt értjük, hogy legalább egy A/4 nyomaton, a szín és élesség optimális legyen, nem látszanak képzajok (főként homogén felületeken oda nem tartozó színű pixelek) és a képpontok sem kivehetőek..

Digitális Fotózás II.

Megjelent: 2017.06.05.

Ebben a cikkben, a fotózás technikájáról írok. Ez minden fényképezőre érvényes nem csak a digitális eszközökre, hanem bármilyen filmes gépre is. Mindig is e szerint történ a fotózás. Ne feledjük „fényt képezünk” azaz a fényképezés a fénytől függ! A fény mennyisége és iránya határozza meg a fényképező expozíciós beállításait. Nem gondolnánk, hogy az irány miért lenne fontos, de egy-egy fényforrás helyzete és azzal iránya meghatározza egy helyszínen a fény erejét, ami a helyszínen akár pár cm távolságonként is változó lehet, bárhová mozgatjuk a fényképező objektívjét folyamatosan változnak az exponálási paraméterek.  

Három fő része van az exponálási paraméternek. Ebből kettő a fényérzékelőre jutó fény mennyiségét és annak idejét szabályozza. Az, hogy mennyi fény jut a fényérzékelőre az objektívben lévő lamellák állításával tudjuk szabályozni. A grafikán, amit készítettem, kivetítettem a lamellák helyzetét az objektívben. A lamellák értékének a jele az F, ez egy arányszám, ami a lamellák által zárt kör arányát mutatja az adott objektív keresztmetszetéhez. Ezért objektívenként változó ennek a fényáteresztő képessége. Az F tehát egy reciprokszám minél nagyobb az érték annál szűkebb a keresztmetszet és értelemszerűen minél kisebb az érték, annál több fény jut át a lamellákon. Blende beállításnak is hívjuk. Az F értéke függ az objektív fényerejétől és annak az idejétől, hogy mennyi ideig történik az expozíció. (A grafikán egész fényértékenként írtam a rekeszértékeket.)




A fotógráfia a pillanat megörökítésének technikai és művészi eszköze. A pillanatnak viszont ideje van. Egy átlag fényképező, ami már komolyabb felvételek készítésére is alkalmas, képes a másodperc nyolcezredével, vagy ép 30 másodpercig exponálni. Ezt hívjuk zársebességnek (a grafikán az egész fényértéknek megfelelően írtam a zársebesség sorát). Minél kevesebb a fény annál tovább tart az exponálás. Ezért fontos a harmadik paraméter. Bizonyára sokan emlékeznek a Din-re a filmes időkből. A Din, később ISO-ra változott és a film, vagy most már a fényérzékelő, fényérzékenységét jelöli. 100 ISO értékű filmet anno napfény filmnek hívtunk, mert a napon tökéletesen megfelelt. Az érték növelésével egyre kevesebb fényre van szükség. De vigyázat! Minél nagyobb ISO-val exponálunk annál zajosabb lesz a fotó. Itt válik el egy-egy minőségibb képérzékelő és a hétköznapi felhasználó által használt eszközök között a különbség. Amíg egy mobil telefon egy helyzetben teljesen használhatatlan addig egy cserélhető objektíves gépváz nagy fényerővel rendelkező objektívvel, ugyanott csodákra képes. A fényértéket vagy expozíciós értéket a fénymérő alapján számolja ki a fényképező processzora az adott beállításoknak, alkatrészeknek és fényviszonyoknak megfelelően. De hogy melyik a megfelelőbb lassan exponálni zártabb blendével vagy gyorsan nyitottabbal, azt a fényképező prioritása határozza meg, vagy szakértelmünk, hogy mit akarunk megörökíteni, és azt hogy akarjuk tenni. Esti fotózásnál célszerű hosszú expozíciós időt választani, vagy az eszközön az éjszakai fotózást kapcsolni. Ekkor szigorúan állvány szükséges, mert képtelenség kézben megtartani a fényképezőt annyi ideig. 

A hosszú idős exponálás miatt elmosódnak a mozgó objektumok, de a változatlan környezet ellenben tiszta és éles lesz. Egy alkalommal készítettem olyan felvételt, ami egy város szép főterét mutatta, de zavaró volt a félhomályban a rengeteg turista, olyan hosszú exponálást választottam, sebesség prioritásban (a gép a rekeszértéket a sebességhez viszonyítva számolja ki), hogy exponálás után a képről, ugyan nem maradéktalanul, de eltűntek az emberek a térről. A másik véglet a tűző nap. A fény egyszerűen szólva sok, sőt nagyon sok. Van néhány eszköz, amit meg is zavar az erős fény. Gyors exponálás lesz, csak úgy röpködnek ilyenkor a számokban a nullák.
Mi van akkor, ha gyorsan szeretnénk, de sötétben vagy félhomályban exponálni? Egyszerű, a vakut kell üzembe helyezni. Kisebb gépeken a lakásban és pár méteren belül, nagyobb gépek esetén a rendszer vaku akár egy egész csarnokot is képes bevilágítani. Minden vakurendszernek van egy szinkron ideje. Fényképezőgép márkák szerint változó lehet, és nem mindig fix. Van olyan fényképező, aminek adva van egy állandó érték és a fényerő és távolság alapján kerül a rekeszérték meghatározásra, de egy korszerű gépváz a rendszervakujával akár 1/30 és 1/180 sec között is tud exponálni.
Summa-summarum a rekeszérték a zársebesség, és az érzékenység hármasa egymástól függ, nem lehet különválasztani egyiket sem a másiktól. Bármelyiken állítunk a gépen a másik kettőnél is várható változás! Az átlag felhasználó egy kompakt géppel a fentebb leírtakból nem fog semmit észrevenni, mert az elektronika teljesen automata beállításoknál megközelítőleg helyes értéket fog kiszámolni és exponálni, csak meg kell nyomni az exponáló gombot.

Digitális Fotózás III.

Megjelent: 2017.06.05.

A fotózásban járatlanoknak egy újabb cikk, ami a fotózás stílusával és fajtáival foglalkozik, de csak röviden. Elhelyeztem a grafikán egy kalitka fotóját. A képen piros vonallal szimbolizáltam az aranymetszést. Ennek az a lényege, hogy a képet harmadoljuk, vagyis kilenc egyforma részre osztjuk. Nagyon sok alapgépen és telefonon lehetséges e vonalaknak a bekapcsolása, csak egy kattintás a menüben. Szóval a vonalak, és pontoknak fontos szerepe van (a pontok a vonalak metszésénél vannak). A fotó komponálásánál, ha figyelembe vesszük ezeket, de akár oda is képzelhetjük, akkor látványosabb képeket tudunk készíteni. Ha a motívumot középre helyezzük, akkor egy 3D dolognak a 2D archiválásáról beszélünk. De amint a motívum az aranymetszés szerint tagolható a képen már teljesen más látványt nyújt és nagy eséllyel alkotássá válik. Egyébként a kalitka fotója az árnyékát is figyelembe véve e szerint készült. A lehetőségek tárháza végtelen. Csak néhány példa: portré fotónál, az alany az egyik oldal irányába néz, ha ellenkező oldal vonalára komponáljuk, akkor a nézés irányának adunk dinamikát, vagy ha pl. egy futó alakot fotózunk jobbról balra haladva, akkor ha a jobb oldali vonalra helyezzük megmutatjuk az érkezést de ha a ball oldali vonalra akkor a megtett távot szimbolizáljuk. Lehet állókép vagy fekvőkép érdemes mindig figyelembe venni ezeket a vonalakat. De vajon miért fontos ez? A szemünk és a mögötte lévő képérzékelő, vagyis agyunk mindenben a geometriát keresi. Azért van az, hogy egy képet ugyanarról a témáról fotózva teljesen más benyomást kelt pedig csak a képen a helye változott a témának. Sok fajta geometriát használhatunk, de ha eltudjuk képzelni ezek elhelyezkedését a fotón, biztosak lehetünk benne, hogy anélkül, hogy tudatosulna a nézőkben, nekik is befog ugrani, és az emberi agy automatikusan a mértani elhelyezkedést észlel. Nekem az egyik kedvenc geometriaalkalmazásom a Fibonacci. Persze ezt csak ritkán lehet alkalmazni, de ha adódik, használom. Fibonacci egy olasz (akkor még itáliai) matematikus volt. A matematikai sorának a lényege, hogy 0-val és 1-el kezdődik és a további elemek az előző kettőnek az összegeként adja ki. Tehát a sor: 0, 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21…exponenciálisan nőnek a számok. A számok a kép területét taglalják. 

Ezt a geometriát mennyiségi fotózásnál, műszaki elemeknél, épületeknél nagyon jól lehet alkalmazni. Mindennek csak a képzelet szab határt! Magát a fotózást több stílusra osztjuk. Értelemszerűen a nevében benne van, hogy mi célt szolgál: portré, sport, természet, tájkép, műszaki, glamour és még sok-sok egyéb… A digitális fotózás egyik velejárója az utómunka és photoshop-ozás. Az előbbi a képkonvertálást (feldolgozását) jelenti, az utóbbi a retusálást vagy bármely módosítást. Konvertálás? Feldolgozás? Miért is kellene, hiszen megnyomtuk az exponáló gombot és a kész a kép! A kompaktgépeknél valóban, de a DSLR gépeknél nem. A tükörreflexes vagy most már egyre több tükörnélküli SLR gépek RAW-ba exponálnak. Bármekkora, bármilyen fényképezőt veszünk, abban egy egyszerű processzor dolgozik és sokszor buta algoritmusokkal kell feldolgoznia a képeket! Minden fényképező előbb RAW-ba exponál, de amíg a kompaktgépek (a telefonok is) eldobják a RAW-t és egy JPG fájl lesz, addig a komolyabb gépeken beállíthatjuk, hogy ezt ne tegyék. Tartsák csak meg a RAW-t és nem kell JPG! A RAW gyakorlatilag digitális negatív, míg a JPG egy tömörítési forma, vagyis erőteljesen veszteséges a képi információ. Ha a RAW-t utólag konvertáljuk JPG képpé, akkor a nagy teljesítményű processzorral (bármelyik asztali vagy notebook processzora lepipálja a fényképezők processzorát) egy nagy tudású, és mivel van teljesítmény bonyolult és okos algoritmusokat futtató programmal dolgozzuk fel utólag, akkor összehasonlíthatatlan különbséget tapasztalunk a végtermék JPG formátumában. Azok, akik hívatásosan űzik ezt a technikai sportot mindannyian RAW-ba rögzítünk. A Raw-nak sok fajtája van, márkánként változó, és van, hogy azon belül gép típusonként más és más lehet. 

A retusálás, amit az előbb említett Photoshoppal végzünk, egyrészt gyűjtőnév is, másrészről kifejezetten egy termékre vonatkozik. Pl. photoshop-ok: Gimp, Corel, Photofilter, photoscape. stb… De a legismertebb az az Adobe Photoshop. Mit tudunk kezdeni egy fotóval egy ilyen programban? Gyakorlatilag bármit. A fentebb lévő grafika jó példa erre.

Egy tündérszerű hölgy csücsül a napraforgón. Hozzávalók: napraforgóról kép, ülő alakról egy kép és pillangóról egy kép (a színe mindegy). A napraforgó fotója egy HDR fotó. Angol rövidítése a nagy szín és fény dinamikájú képeknek. Több exponálásból (alul, normál, felülexponálás) raktam össze, háromnál többet nem igen szoktam, de vannak, akik sokkal többet is készítenek. A lényege, hogy a világos részek részlet gazdagok lesznek, a sötét részek pedig láthatóbbak és világosabbak lesznek. Látványos szép főleg tájképeknél alkalmazott technika. Mivel a szemünk sokkal nagyobb átfogást tud, ami a fényértéket illeti, mint egy fényképező, ezért azokon a képeken ahol sok fényérték különbség adódik, a képérzékelő meg sem közelíti a szemünk látását (egyelőre), és elveszhetnek a számunkra fontos információk. Szóval adva van egy napraforgó. A képre új rétegként felkerül egy modell, az arányokra nagyon vigyázva. Mivel a színárnyalatban a két réteg különbözik, nagyon árulkodó lenne a manipulálás, ezért a modell színárnyalatát hozzá igazítottam a főképhez. Ha élethűen szeretnénk megoldani, akkor ügyelnünk, kell még a modell árnyékára, vetett árnyák egyszerű elhelyezésével megoldható, és csak a kimaradt részeken kell kézzel dolgozni. Most már csak a szárnyak vannak hátra. Az egyik pillangós makró fotómról a pillangó egyetlen szárnyát vágtam le. A szárnyat a napraforgó és a modell közé helyezve és megduplázva (így lesz teljesen egyforma), kialakítható mintha a hátából nőne ki. Az eredeti pillangószárny piros volt, a színezetén könnyedén változtatva kékre, más hatást keltünk, a szárnyak kissé átlátszóvá tételével és persze az árnyékolás ésszerű használatával élethűvé varázsolható. A photoshop használatának tényleg csak a „képzelet szab határt”! 


Kapcsolat

Kövess minket a facebook-on, vagy like-olj ha tetszik!